Így kezdődünk

Biztos van akit érdekel, hogy 66-ot írtak az emberek amikor a 4.éves születésnapomra kaptam egy lemezből készült piros traktort . A nyílvánvalóan bennem már akkor fellelhető türelmemmel még aznap este sikerült szétszednem, és így darabokban újra a karácsonyfa alatt kötött ki.
Néhány évvel később már egy TT méretű villany körvonat boldog tulajdonosa lehettem, így ezután a felcseperedő modellező szenvedélyem már az építésben élhettem ki. Közben lassan sok sok szép darabbal egészítettük ki, így az eredmény egy szép gazdag és már komplett terepasztal lett.
13 évesen alkotási vágyam egy fehér elektromos gitár elkészítésében, vagy már később a szakmáim révén is, különböző elektronikai készülékek megformálásában testesült meg.

Beoltás
De még úgy 15 éveslehettem amikor semmi sejtelemmel vidékre, az unokabátyámékhoz utaztunk. Ő éppen dolgozott így a kezembe nyomott egy halom német katalógust (Robbe, Symprop, Multiplex, Graupner). Életemben először láttam rádióirányítású modelleket, de mire hazajött nekem már annyi volt... Még aznap délután lent voltunk a tavon és persze ki is próbálhattam a drótnélküli csodát. Rá egy hétre volt szegeden egy FSR verseny, ahol már belecsöppenhettem a mélyébe. Még korán reggel volt nem sok mozgás, de István bemutatott egy szimpatikus fiatalembernek. "Kudlik Vilmos vagyok" lépett oda szerényen és kézfogással. (és akkor nem gondolhattam hogy egykor még az egyik leghíresebb modellező cég, a Graupner konstruktőreként dolgozhatok) Ez volt akkor ott a legendás magyar M7-es Moki korszak.
Szóval be lettem oltva step by step! Első hajómodellem egy kicsinyített Kudlik-Magic volt amihez egy 2,5 cc Enya motort és egy 2 csatornás Robbe AM rádiót 1982-ben az első Bécsi kvázi nyugati utamon szereztem be. (még 1 LP t  is Tűzszekerek címmel) A modell igen jól sikerült (itt van egy képen) és a bratyesz további segítségével már egy 3,5-es osztrák Webra került bele, így ezzel nemcsak a dunán már egy FSR versenyen is érdemes volt elindulni.




Miből lesz a cserebogár
Volt egy klasszikus MHSZ-es Modellezés lap Prohászka Gyuri bácsi szerkesztésében amit természetesen mi is nagy érdeklődéssel lapozgattunk és a későbbi kiadásokban már mi is publikálthattunk. Amire még akkor lehetőségünk volt megrendeltük az NDK-s Modellbau Heute és a Cseh Modelár lapokat, ill egy barátommal időnként benéztünk az OMDK-ba ahol átnéztünk a Model Airplane News-ból egy évfolyamot. Így követhettük figyelemmel a hazai és nemzetközi modellező életet.
Amíg nem kezdtem el a modellezéssel komolyabban foglalkozni 6 évig futballoztam, miközben talán ami fontos megtanultam csapatban és közönség előtt is játszani, és persze veszíteni is. Tehát ha viccelni akarnék, akkor mondhatnám hogy így a renner el könnyeb volt egy egy hétvége után a Nemzeti Sport újság híradásaiba kerülni.

Szorgalmas évek
Több év elteltével és jó pár újabb megépített hajó, illetve sok megfizetett tanulópénz után jöttek az első komolyabb eredmények. Az első I. osztályú FSR 3,5 szint, az első országos bajnokság Nagykanizsán FSR 6,5-ben 1987-ben és az első F1-V Európabajnoki aranyak Malmőben 1991-ben. A gyűjtött zene társaságában eltöltött és a megszámlálhatatlan szorgalmas munkaórák ill tréningek között egy halom hazai és külföldi eredményt is sikerült begyüjteni. A rögös út alatt az öcsém is felnőtt és a szenvedélyes néha crazy horse (mint Schirilla ha a hidegvízben schwimmen muß :-) de értelmes ügyködésben ő is megmutatta „oroszlánkörmeit”  Érdeklődésünk közben az RC autózás és a repülés felé is vonzott, de ezek inkább az egyéb építési gyakorlatok, tapasztalatok megszerzésére, formavilágunk bővítésére és a feltöltődéshez volt energia. Zoltán (mint apánk volt) büszke családapa és az egyik legkiemelkedőbb személyiség lett a magyar és a nemzetközi FSR mezőnyben. Ő is UIM  FSR 3,5 és Naviga FSR-O 3,5 Világbajnok lett, valamint CMB és Novarossi képviselő is volt. Sajnos egy ideje brilliáns tudását csak nagy elegáns cégeknek kamatoztatja és nem a franciák vagy norvégok után vadászik.



Csapat és árnyékélmények
Az egykori MHSZ időkben az erkölcsi mellett még jelentős anyagi támogatást is kaphattunk, így módunk volt több országba repülővel vagy busszal kvázi magyarországot is képviselve elutazni. A sok sok nemzetközi szereplés lehetőséget adott komolyabb barátságok kialakítására és egy életszemléletet, viselkedési formát, rutint is szerezni. Emellett mindíg volt idő az adott várost is körbejárni és az érmek mellett szép emlékekkel, ki fotókkal térni haza. Sajnos csalódást is át kellett néha élnem, pl. amikor az akkori szakbizottság nem Fair anyagi jellegű döntése miatt következésképpen egy másik későbbi szponzor segítségével már későn adták le a nevezésem. Én pedig 1 remélt aktív részvétel helyett a 1992 es svédországi FSR világbajnokságon végül csak lelkes szurkolóként vehettem részt.  Na igen, biztos más is lemaradt és még korábban én is túléltem egy férfias beavatási szertartást nem beszélve pár fürdetésről, amit talán még a Vikingek is megirigyeltek volna. Ennek ellenére már akkor is szerencsés voltam hiszen azzal foglalkozhattam amit szerettem. Einstein mondta: Nem az a lényeg hogy mennyire vagy sikeres, hanem az hogy értékes e. Ebből az élményből is meríthettem és tekintettel még arra is hogy így több energiám maradt a recepciós lánynak udvarolni.
Apropó klubbunk a BKV MSE Molnár László vezetésével szintén sok támogatást megadott a jó szereplésekhez,  persze ők is láthatták hogy Moki üzemanyag mellett némi szilicium is csörgedez az ereinkben és ez többünkre is érvényes volt a csapatban. Korábban az ő emlékére is megrendezhettük a hagyományos BKV kupát a városligetben. Az első Schremsi meghívás után amit a Kapuvári csapatnak köszönhettünk, sikerült nekünk is az ausztriai csapattal egy családias, baráti viszonyt kialakítanunk így ez további oda-vissza látogatásokat jelentett ami nem csak a modellversenyekről szólt. Így utólag, biztos már másnak is mond valamit hogy:  Gemeindebeziehung ohne irgendwelche Grenzen.








Média szereplések

Volt alkalmam különböző újságriportokban és a TV-ben is többször szerepelni, így egy alkalommal a sokat látott falak között élő adásban. Persze még ott is edzettek minket mert minden előzetes megbeszélés nélkül a kulisszák mögött kivárva (mint egy műlesiklás vagy a mi futamunk előtt) a megfelelő időt, jöttek a spontán kérdések. Csak arra emlékszem hogy így köszöntem el: "Boldogok vagyunk amikor a modellezést népszerűsíthetjük" Gondolom láthatták 1 millióan az Ablak című délutáni adást. Vagy említhetem az RTL-es Mi- Mennyi- Mennyiért magazin műsort...
Szóval más konkrét keringésbe is bekerülhettünk.




Sir játékos
1997 ben a belügyminisztériumba kaptunk egy meghívást, ahol egy fogadás keretei között Schmitt Pál társaságában nekem egy emléktárgyat adományoztak. Ez pedig nem volt más mint egy minden órában Westminstert zenélő Seiko óra 1 nem szokványos oklevél kiséretében. Erre is érdemes emlékezni hogy így is elismerték a munkánkat, és talán a mi kultúránkat is.





Dupla vagy semmi
Egy újabb ugrás az időben. Még 1993-at írtunk amikor teljes gőzzel a nagy kihívásra készülődtem, F1-V Világbajnokság Németországban, Wendlingenben. Talán sikerülhet a kinaiakat megszorítani. Csak F1-V 15 ös kategóriában de két új modellt is építettem, úgymond megduplázni a sanszot. A 6,5 es hajótestbe egy viszonylag kis méretű, könnyű 13 cc CMB-t építettem és a jól bevált 15 ös hajótestbe (Gualtiero Picco úr támogatásaként) már az új fejlesztésű P90 Idro 15 cc de nyílvánvalóan sokkal robosztusabb erőmű került mint a korábbi P 80-as volt. Az első úsztatások még egyáltalán nem, de a késöbbiek több optimizmust mutattak. Jött a szép és sok napsütéses nyár és ezzel együtt a vízszint a tréningtóban csökkent, már a kritikus fél méter alá. Na igen, mint már tudjuk a medálnak is két oldala van, és akkor megint jövünk mi, és a rakéta néhány rutin kör után az iszapba fúródik.
Be, ki, haza, szétszerel, motort kitisztít, átvizsgál, nincs másik dugó, tehát lehet összerakni.
Tó sincs másik sajnos, főleg nem mély és bójás - és mivel közelít a verseny ideje kezdjük újra elölről vagyis menekülés a győzelembe.
A VB-t megelőző OB-n még sikerült egy biztató eredményt produkálni de az ezt követő végső próbák alatt kiderült hogy a Picco karterje elrepedt és nem is hegeszthető az öntvény. Tehát egy levél és telefonálás Stuttgart-ba hogy megyünk a VB-re és szükségünk lenne az alkatrészre. Kein Problem, Es geht dann.
Utunk egyenesen a Gunderthez vezetett majd a megismételt tuningműveletek és az összeszerelés után már a verseny színhelyén próbáltuk az elveszett reményeket újra feléleszteni. Edzés hajnalban is (mint otthon de a szélcsend miatt) de ez már csak a baltánk nyele, nem jött az elképzelt eredmény. Az utolsó futamban enyhe szél lengedezett és a darab is kissé megkönnyebbülve bíztatónak mutatkozott. Naná hogy most össze kellene szedni magunkat. Máig csodának érzem hogy az első 5 bólyát szószerint és valóban súrolva vettem majd az első jobb forduló után, az egykor már jobb és csúnyább időket is átélt ballansztikus hajórepülő katapultált, és 3-4 méter után egy késfigurával elmerült a fodrozódó kristálytiszta vízben. Rövid szünet, és amikor szerencsére újra előtünt a piros szerkezet, megszólalt a tapsoló publikum. Némi elégtétel, és hogy legalább még így is felállhatok dobogó harmadik helyére, én is elmosolyodom. Miközben újra megtalálom a depót ahol konstatáljuk a helyzetet, odalép a későbbi kollégám Peter Schmidt (Ő is volt később a NAVIGA azaz a Nemzetközi Hajómodellező Szövetség M szekciójának a vezetője) és mondja: "Örülök hogy láthattam versenyezni és szeretném megkérdezni hogy lenne e kedve a Graupnernél dolgozni"


Herr Tóth
Másfél év rövid volt de elmesélni az egészet túl hosszú lenne. Egy biztos, hogy abszolút egyenrangú munkatársként kezeltek. Az első munkám már egy széria Azimut Atlantic Challanger összeépítése volt. Szépen sikerült. Ezután kaptam egy önálló komplex feladatot, vagyis populáris szériává konstruálni a Mega Dragstar Mono- 2 es versenyhajót. Egon Will önzetlen segítségével (tőle származott a hajó úszórésze eredetileg) sikerült megtalálni a kívánt méreteket és már az első bemutatkozó versenyeken is szépen szerepelt. Tekintettel a 1995. évi világbajnokságra az öcsémnek is kedve lett építeni ebből a még nálunk szokatlan de látványosan száguldó masinából. Ő itthon hegyezgette én németországban azon az ominózus Wendlingeni tavon. Néha egyeztettünk és ha mód volt rá itthon a csapattal tréningezni, szinte mindíg teljesen együtt futottunk. Azután én vissza a nyugodt nyugatra...
Újra elérkeztek az éles bevetések napjai és talán a jóisten segítségével, mert az igen zord vizen többször is sikerült fanatikus tempóban végigmenni. (ezt két évvel később a Triton előszeleként Mono-3 ban is sikerült megismételni de akkor Egon aus München volt szerencsésebb és 2 mp-el megelőzött, újabb kép) Már jó ideje erre voltam beprogramozva, és teljesült egy nagy movie in the head, én is világbajnok lehettem.



De mivel a sín folytatódik

Már az a story is úgy 1 gyertya lessz a rózsaszínű tortán, amikor éppen a februári nagy Nürnbergi jétékkiállitás előtti videófelvételnél, szintén úszva kellett kimenteni a Daytona Beach nevű gőzhajót a jéghideg Neckar vizéből !

Göd 2001.

"Ezt a honlapot apánk emlékének ajánlom, akinek jelenléte mindíg inspiráló ero volt és marad számomra"


Print

Toys'Port · 2131 Göd Rákóczi út 83. · Tel/Fax: 27 330 938 · info@toys-port.hu