Így kezdődünk

Biztos van akit érdekel, hogy 66-ot írtak az emberek amikor a 4 éves születésnapomra kaptam egy lemezből készült piros traktort. A már nyílvánvalóan fellelhető türelmemmel még aznap este sikerült szétszednem, és így darabokban újra a karácsonyfa alatt kötött ki...
Néhány évvel később már egy TT méretű villanyvonat boldog tulajdonosa lehettem, így ezután a felcseperedő modellező szenvedélyem már az építésben élhettem ki. Közben lassan sok-sok szép darabbal egészítettük ki, így az eredmény egy szép gazdag terepasztal lett.
13 évesen alkotási vágyam egy elektromos gitár elkészítésében, vagy már később a szakmáim lévén is, különböző elektronikai készülékek megformálásában testesült meg.

Beoltás
De még úgy 15 éves lehettem amikor semmi sejtelemmel vidékre, az unokabátyámékhoz utaztunk. Ő éppen dolgozott így a kezembe nyomott egy halom katalógust (Robbe, Symprop, Multiplex, Graupner). Életemben először láttam rádióirányítású modelleket, de mire hazajött nekem már annyi volt... Még aznap délután lent voltunk a tavon és persze ki is próbálhattam a csodát. Rá egy hétre volt szegeden egy FSR verseny, ahol már belecsöppenhettem a mélyébe. Még korán reggel volt nem sok mozgás, de István bemutatott egy szimpatikus fiatalembernek. "Kudlik Vilmos vagyok" mutatkozott be szerényen. (és akkor nem gondolhattam hogy egykor még a leghíresebb modellező cég, a Graupner konstruktőreként dolgozhatok) Ez volt akkor ott a legendás M7-es Moki korszak.
Szóval be lettem olytva rendesen!
Első modellem egy kicsinyített Kudlik-Magic volt amihez egy 2,5-es Enya motort és a 2 csatornás Robbe AM rádiót 1982-ben az első Bécsi utamon szereztem be. A modell igen jól sikerült és a bratyesz további segítségével már egy 3,5-es Webra került bele, így ezzel már egy FSR versenyen is érdemes volt elindulni.



Miből lesz a cserebogár
Volt egy klasszikus MHSZ-es Modellezés lap Prohászka Gyuri bácsi szerkesztésében amit természetesen mi is nagy érdeklődéssel lapozgattunk, majd később még azt ezt követő kiadásokban is rendszeresen publikáltunk. Amire akkor lehetőségünk volt szintén megrendeltük az NDK-s Modellbau Heute és a Cseh Modelár lapot, ill. egy barátommal időnként benéztünk az OMDK-ba ahol átnéztünk a Model Airplane News-ból egy évfolyamot. Így követhettük figyelemmel a hazai és nemzetközi mozgásokat.
Amíg nem kezdtem el a modellezéssel komolyabban foglalkozni 6 évig futballoztam, miközben talán ami fontos megtanultam csapatban és közönség előtt is játszani, és persze veszíteni is. Tehát, ha viccelni akarnék akkor mondhatnám hogy így könnyeb volt egy egy hétvége után a Nemzeti Sport-ba "kerülni".

Szorgalmas évek
Több év elteltével és jó pár újabb megépített hajó, ill sok megfizetett tanulópénz után jöttek az első komolyabb eredmények. Az első I osztályú FSR 3,5 szint, az első országos bajnokság Nagykanizsán FSR 6,5-ben 1987-ben és az első F1-V Európabajnoki aranyak Malmőben 1991-ben. A zene társaságában eltöltött és a megszámlálhatatlan szorgalmas munkaórák ill tréningek között egy halom hazai és külföldi eredményt sikerült begyüjteni. A rögös út alatt az öcsém is felnőtt s az akaratos néha szinte őrült de értelmes ügyködésben ő is megmutatta oroszlánkörmeit. Érdeklődésünk közben az autózgatás és a repülés felé is vonzott, de ezek inkább az egyéb építési gyakorlatok megszerzésére, formavilágunk bővítésére vagy feltötődésre volt energia.
Zoltán ma (mint apánk volt) büszke családapa és az egyik legkiemelkedőbb személyiség a magyar és a nemzetközi FSR mezőnyben. (UIM Világbajnok s FSR-O Világbajnok, valamint CMB és Novarossi képviselő)




Csapat és árnyékélmények
Az egykori MHSZ időkben az erkölcsi mellett még anyagi támogatást is kaphattunk, így mód volt több országba repülővel vagy busszal mintegy magyarországot is képviselve elutazni. A sok sok nemzetközi szereplés lehetőséget adott komolyabb barátságok kialakítására és egy életszemléletet, viselkedési formát is ill rutint szerezni. Emellett mindíg volt idő az adott várost is körbejárni és az érmek mellett szép emlékekkel és fotókkal térni haza.
Sajnos csalódást is át kellett néha élnem, pl amikor az akkori szakbizottság nem Fair döntése következtében ill egy későbbi szponzor segítségével már későn adták le a nevezést, de azért a remélt részvétel helyett a svédországi FSR világbajnokságon csak aktív szurkolóként vehettem részt. Na igen, hiszen még korábban én is túléltem egy férfias beavatási szertartást nem beszélve néhány fürdetésről, amit végülis még a rómaiak is megirigyeltek volna. Ennek ellenére már akkor is szerencsés voltam hiszen azzal foglalkozhattam amit szerettem.
Klubbunk a BKV MSE Molnár László vezetésével szintén minden lehető támogatást megadott a jó szereplésekhez, persze ők is láthatták hogy ricinus mellett titán is csörgedez az ereinkben és ez többünkre is érvényes volt a csapatban. Minden évben már az ő emlékére is megrendezzük a hagyományos BKV kupát.
Az első Schremsi meghívás után sikerült az ausztriai csapattal egy családias viszonyt kialakítanunk így ez további oda-vissza látogatásokat jelentett ami nem csak a modellversenyekről szólt. Így utólag, biztos már másnak is mond valamit hogy: Gemeindebeziehung








Média szereplések

Volt alkalmam különböző újságriportokban ill aTV-ben is többször szerepelni, így egy alkalommal például a sokat látott falak között élő adásban. Persze még ott is edzettek minket mert minden előzetes megbeszélés nélkül a kulisszák mögött kivárva (mint egy fütam előtt) a megfelelő időt, jöttek az egyenes kérdések. Csak arra emlékszem, hogy így köszöntem el: "Boldogok vagyunk amikor a modellezést népszerűsíthetjük" Gondolom láthatták vagy 3 millióan az ablak című adást. Vagy említhetem az RTL-es Mi- Mennyi- Mennyiért műsort...
Szóval (is) be voltunk néha vetve rendesen.




Sir játékos
Pár éve a belügyminisztertől kaptunk egy meghívást, ahol egy fogadás keretei között Schmitt Pál társaságában "emléktárgyat" adományozott. Ez pedig nem volt más mint egy minden negyedórában zenélő Seiko falióra egy nem szokványos oklevél kiséretében. Talán erre vagyok a legbüszkébb hogy így is elismerték a munkánkat, talán kultúránkat.





Dupla vagy semmi
De még 1993-at írtunk amikor teljes gőzzel a nagy kihívásra készülődtem, F1-V Világbajnokság, Németország, Wendlingen. Talán sikerül a kinaiakat megszorítani. Csak 15-ös kategóriában de két új modellt is építettem, úgymond megduplázni a sanszot. Egy 6,5-es testbe egy könnyű és viszonylag kis méretű 13-as CMB-t építettem ill a jól bevált 15-ös hajótestbe Picco úr támogatásaként már az új fejlesztésű 15 ccm-es de nyílvánvalóan robosztusabb erőmű került mint az előző P 85-ös volt. Az első úsztatások még egyáltalán nem, de a késöbbiek több reményt mutattak. Jött a szép napsütéses nyár és ezzel együtt a víz a tréningtóban csökkent, már már a kritikus fél méter alá. Na igen, mint már tudjuk a medálnak is két oldala van, és akkor mint mindig jövünk mi, és a rakéta néhány rutin kör után az iszapba fúródik.
Be, ki, haza, szétszed, motort kitisztít, átvizsgál, nincs másik, összerak.
Tó sincs másik - tehát mivel közelít a verseny kezdjük elölről azaz menekülés a győzelembe.
A VB-t megelőző OB-n még sikerült egy biztató eredményt produkálni de az ezt követő végső próbák alatt kiderült hogy a Picco karterje elrepedt és nem is hegeszthető. Tehát telefon Stuttgart-ba hogy megyünk a VB-re és szükségünk lenne az alkatrészre. Kein Problem, Es geht.
Utunk egyenesen a Gunderthez vezetett majd a megismételt tuningműveletek s az összerakás után már a verseny színhelyén próbáltuk az elveszett reményeket újra feléleszteni. Edzés hajnalban is (mint otthon de a szélcsend miatt) de ez már csak a fejsze nyele, nem jött az elképzelt eredmény. Az utolsó futamban enyhe szél lengedezett és a darab is kissé megkönnyebbülve bíztatónak mutatkozott. Naná hogy most össze kellene szedni magunkat. Máig csodának érzem hogy az első 5 bólyát szószerint és valóban súrolva vettem majd az első jobb forduló után, az egykor már jobb és csúnyább időket is látott ballasztikus katapultált, és 4-5 méteres repülés után egy késfigurával eltünt a fodrozódó kristálytiszta vízben. Rövid szünet, és mikor újra előtünt a piros hajótest, megszólalt a tapsoló publikum. Némi elégtétel, és hogy legalább még így is felálhatok dobogó harmadik fokára, én is elmosolyodom. Miközben újra megtalálom a depót ahol konstatáljuk a helyzetet, odalép a későbbi kollegám Peter Schmidt (Ő volt a Naviga azaz a Nemzetközi Hajómodellező Szövetség motoros szekciójának a vezetője) és mondja: "örülök hogy láthattam versenyezni és szeretném megkérdezni hogy lenne e kedve a Graupnernél dolgozni"


Herr Tóth
Másfél év rövid volt de elmesélni túl hosszú lenne. Egy biztos, hogy absolut egyenragú munkatársként kezeltek.

Az első munkám egy Azimut Atlantic Challanger összeépítése volt. Szépen sikerült.
Ezután kaptam egy önálló komplex feladatot, vagyis populáris szériává konstruálni a Mega Dragstar Mono II-es versenyhajót. Egon Will önzetlen segítségével (tőle származott a hajó úszórésze eredetileg) sikerült megtalálni a kívánt méreteket és már az első versenyeken is szépen viselkedett. Tekintettel a 1995-ös világbajnokságra az öcsémnek is kedve volt építeni ebből a még nálunk szokatlan de látványosan száguldó masinából. Ő otthon hegyezgette én németországban azon az ominózus Wendlingeni tavon. Néha egyeztettünk és ha mód volt rá itthon tréningezni szinte mindíg teljesen együtt futottunk. Majd én vissza a nyugodt nyugatra...
Elérkeztek a bevetések napjai és talán a jó isten segítségével, mert az igen zord vizen többször is sikerült fanatikus tempóban végigmenni. (ezt két év múlva a Triton előszeleként Mono III-ban is sikerült megismételni de akkor Egon volt szerencsésebb és 2 mp-el megelőzött)
Elárulom már jó ideje erre voltam beprogramozva, és teljesült egy nagy álmom, világbajnok lehettem.




De mivel a sín folytatódik

Vagyis már az is csak egy gyertya lessz a rózsaszínű tortán, amikor éppen a Nürnbergi jétékkiállitás előtti videofelvételnél, úszva kellett kimenteni a Daytona Beach nevű gőzhajót a jéghideg Neckar vizéből.



"Ezt a honlapot apám emlékének ajánlom, akinek jelenléte mindig inspiráló erő volt és marad számomra"


Print

Toys'Port · 2131 Göd Rákóczi út 83. · Tel/Fax: 27 330 938 · info@toys-port.hu